Kidőltem... Elkapott valami nyavaja. Csütörtök délután elkezdtem köhögni. Estére már szinte rohamszerűen tört rám. Másnap reggel mire hazaértem, már hőemelkedésem volt ami aznap meg is maradt ezen a szinten. Na de jött a szombat... Ilyenkor a legtöbben szórakozni mennek. Én meg otthon feküdtem 38-39 fokos lázzal, amit 2 lázcsillapító együttesen sem tudott levinni. Hűtőfürdő? Ugyan már. Ez esetben annyit ért, mint halottnak a csók. Úgyhogy lemondtam az estét a részemről. Eközben meg a párom jól szórakozott a barátaival. Olyannyira, hogy hajnalban esett haza. Azért kicsit reménykedtem benne, hogy legalább az utolsó busszal (22:10) ki jön majd hozzám - a beteg szerelméhez - dehát ugyebár kinek mi a fontos... Úgyhogy nem aludtam túl jól az éjjel - ismét. Viszont vasárnap reggelre már csak kerek 37 fokos testhőmérsékletem volt. Napközben ez is lement 1-2 tizeddel. Este fél 8-ra meg már megint 37,2 volt. A torkom úgy fáj, mintha ki akarna szakadni. Köhögök is 1000-el. Bár amit a patikus néni ajánlott (köszi neki), az lecsillapította kicsit. Mindenesetre holnap meglátogatom a dokimat. Ahová mostmár anyukám is jöhet, mivel most meg ő feküdt ki a vírustól. :S Szegényke. :( Jah és azt nem mondtam, hogy emellé még "beszereztem" egy gyönyörűséges herpeszt is. Fantasztikus érzés, mondhatom...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.