Már kislány korom óta piszkálja a fantáziámat a lakhelyem környékének történelme. Emlékszem, amikor anyukámmal elsétáltunk a fasoron egészen Krisztina-majorig. Elmesélte, hogy az ottani "parkban" egykor királylányok sétálgattak a hercegeikkel. (Na nálam itt már nyerő volt a dolog.)
Ma úgy adódott, hogy a párommal ebéd előtt elsétáltunk odáig (vagyis tegnap, lévén, hogy éjfél múlt). Felszínre törtek az emlékek és úgy gondoltam, hogy megérdemel egy posztot a hely.

„A magyaróvári 20.000 hektáros királyi birtokot Mária Terézia királynő vásárolta meg, amit 1766-ban leányának Mária Krisztinának adományozott nászajándékul. A férj Albert Kázmér herceg, Mária Krisztina halála után (1798) kezdett foglalkozni birtokaival és indította el történelmet felölelő útján.
Ezt a munkát Wittmann Antal, Alsó-ausztriai születésű gazdászra bízta, aki a kor egyik legfejlettebb gazdaságává tette. Munkássága idején kialakított kerületek és majorok névadásakor kapta a Krisztina-major nevet, Mária Krisztina iránti tiszteletéből.”

Sajna csak ezt a rövid leírást találtam. 1x (ha nem felejtem el) majd csinálok képeket. Kissé leamortizálódott Krisztina-major az évek alatt, de nekem akkor is tetszik a hely. Meg van a maga varázsa... 1-2 régebbi épület még megmaradt. Azt hiszem, hogy az uradalmi lak is (de ebben nem vagyok biztos). Az viszont tuti, hogy a víztorony még abból az időből származik és van ott egy kisebb építmény, ami anyum szerint erdészház vagy vadászház lehetett. (Ne ilyen rutymó fa építményre gondoljatok, hanem rendes kőre.) Mint kiderült, ez az épület - jóval később - általános iskola lett. És büszkén mondhatom, hogy apukám is oda járt. :) Lehet, hogy mások csak egy régi tákolmányt és kitört ablakokat látnak benne, de én szinte magam előtt látom fénykorában... Kár, hogy nem foglalkoznak velük. Elszomorít. :( Benőtte a dzsindzsa, DE AKKOR IS SZÉP. Az út egy része még megmaradt az eredeti állapotában. :) Egy köves utat képzeljetek magatok elé, amin anno lovaskocsik haladtak. A párommal sajnáltuk is a pacikat meg azokat is, akik a hintón utaztak. Élmény lehetett. Gondolom akkor még nem volt hányós zacsi... :)

Nem hiszem, hogy örülni fogtok neki, de - mivel annyit kutakodtam és olvastam - a hölgy életét (akiről a nevét kapta a helység) bemásolom nektek...

„Habsburg–Lotaringiai Mária Krisztina főhercegnő (Bécs, 1742. május 13. - Bécs, 1798. június 24.) 
Címei: osztrák főhercegnő, német-római császári hercegnő, magyar és cseh királyi hercegnő, Teschen hercegnője.

Mária Krisztina főhercegnő édesapja I. (Lotaringiai) Ferenc német-római császár (1708–1765) volt, édesanyja Mária Terézia császárné, osztrák uralkodó főhercegnő, magyar és cseh királynő (1717–1780) volt.
A császári pár 16 gyermekének sorában Mária Krisztina született ötödikként (negyedik leányként). A családban „Mimi”-nek becézték.
A főhercegnő Mária Terézia kedvenc gyermeke volt, talán mert május 13-án, anyja születésnapján született. Olyan mértékben kényeztette, hogy ez komoly féltékenységet és rivalizálást eredményezett testvérei között. Mária Krisztina kiemelkedően intelligens leány volt, de makacs, szeszélyes és féltékeny. Öccse, Lipót főherceg még 1776-ban (!) is úgy nyilatkozott róla, hogy nővére teljesen lefoglalja magának az anyját.

Legidősebb nővére, Mária Anna Jozefa sokat szenvedett Mária Krisztina gonosz
gúnyolódásaitól testi hibája miatt, amelyet betegsége okozott. Bátyja, József főherceg különösen neheztelt húgára, mivel első felesége, Mária Izabella Bourbon-pármai hercegnő (1741–1763) jobban kedvelte Mária Krisztina társaságát, mint saját férjéét. Az udvarban közszájon forgott a két főhercegnő feltűnően szoros kapcsolata. Rajongó szerelmes leveleket írtak egymásnak. Leszbikus viszonyukra más írott dokumentumok is utalnak. Mária Terézia egyik levele szerint „e rajongó kapcsolat valójában túllép azon a határon, amelyen belül egy ilyen rokonszenvnek meg kellene maradnia, a mi felfogásunk szerint.”

Izabella főhercegné 1763-ban meghalt. Mária Krisztina ezután beleszeretett Lajos Jenő württembergi hercegbe (1731–1795), de nem engedték, hogy hozzámenjen, mert Lajos a felvilágosodás híve, Rousseau és Voltaire követője volt (bár később, élete végén szembefordult a felvilágosodással).
                   

Házassága:
Mária Krisztina 1760 körül megismerkedett Albert Kázmér szász-tescheni herceggel (1738–1822), akinek apja, III. Ágost lengyel király (1696–1763) egyben (II. Frigyes Ágost néven) szász választófejedelem is volt. A herceg, öccsével, Kelemen Vencel herceggel (1739–1812) együtt a császári hadseregben teljesített szolgálatot, lovassági tábornoki rangra jutott, és gyakran megfordult a bécsi udvarban. Egymásba szerettek, de Ferenc császár ellenezte házasságukat, mert a fiatal Albertnek kevés esélye volt a lengyel vagy a szász trón megöröklésére. A Habsburg császár leányainak dinasztikus-politikai számítás alapján kerestek férjet. Mária Krisztinát apja saját unokaöccséhez, Chablais hercegéhez akarta hozzáadni. Mária Terézia inkább hajlott az engedékenységre, és Albert herceget még 1755 végén kinevezte tábornaggyá és a Magyar Királyság osztrák helytartójává.

Ferenc császár 1765 augusztusában bekövetkezett váratlan halála mély kétségbeesésbe taszította Mária Teréziát. Az intelligens Mária Krisztina jól értett anyja érzelmeinek manipulálásához, és anyja gyengeségét kihasználva kierőszakolta engedélyét a szász-lengyel herceggel kötendő azonnali házassághoz. A főhercegnő 1766. április 8-án az alsó-ausztriai Gänserndorf közelében fekvő Schlosshofban férjhez ment Albert Kázmér herceghez. Az esküvő résztvevői még gyászruhát viseltek az elhunyt császárért. A menyasszony hozományként megkapta az osztrák Sziléziában fekvő tescheni hercegséget, Ferenc császár örökségéből. Ettől kezdve viselte a tescheni hercegnői címet. Férje, Albert Kázmér felvehette Teschen hercegének címét.

A fiatalok szerelmi házassága boldognak bizonyult, ami leánytestvéreinek nem adatott meg. Egyetlen leányuk született, Mária Terézia Krisztina szász hercegnő (1767. május 16-17.), aki azonban egynapos korában meghalt, a további gyermekáldás elmaradt. 1792-ben, amikor II. Lipót császár (Mária Krisztina főhercegnő öccse) és Mária Ludovika császárné mindketten meghaltak, Mária Krisztina rábeszélte férjét, hogy fogadják örökbe unokaöccsét, Károly főherceget (1771–1847), az elhunyt Lipót császár egyik árván maradt fiát. A fiatalembert Bécsben neveltették, később császári tábornaggyá lett.

Pozsony és Brüsszel:
1765 és 1780 között Albert Kázmér herceg a Magyar Királyság osztrák helytartójaként az ország akkori fővárosában, Pozsonyban székelt. A pozsonyi várban laktak, amelyet Mária Terézia másfél millió (akkori) forintért alakíttatott át és rendeztetett be részükre. A nyarakat Moson vármegyében, a féltoronyi kastélyban töltötték (ma: Halbturn, Burgerland). Távozásuk után két évtizeddel, 1811-ben a fényűző pozsonyi rezidenciát tűzvész pusztította el.

1780-ban, Mária Terézia halála után fia, II. József császár Albert Kázmér herceget nevezte ki Németalföld osztrák főkormányzójának, Károly Sándor lotaringiai herceg helyére. Mária Krisztina főhercegnőt társkormányzóvá nevezte ki, férje mellé. A brüsszeli Laeken kastélyban éltek, itt gondozták és gyarapították a férj híres műgyűjteményét. A laekeni kastély ma a belga királyi család otthona.

Kivételezett helyzete és szeszélyes természete miatt Mária Krisztinát testvérei sem kedvelték, viszonyuk még anyjuk halála (1780) után sem javult meg. Amikor Versailles-ban meglátogatta legkisebb húgát, Marie Antoinette (Mária Antónia) francia királynét, az alig vett róla tudomást, úgy kezelte, mint bármilyen hivatalos látogatót. Mária Krisztina meg akarta látogatni húga magánlakosztályát, a Kis-Trianon kastélyt, de Marie Antoinette ezt megtagadta. 1793-ban, amikor híre jött, hogy a forradalmárok Marie Antoinette-et nyaktiló alá küldték, feljegyezték, hogy Mária Krisztina csak annyit mondott: „A húgomnak nem oda kellett volna férjhez mennie.”

Utolsó évei Bécsben:
1789-ben a francia forradalmi háborúk fenyegetése elől az osztrák főkormányzónak menekülnie kellett Brüsszelből, ahová francia köztársasági csapatok vonultak be. 1792-ben rövid időre visszatérhettek, de 1793-ban végleg távozniuk kellett. Bécsbe költöztek, a Hofburg szomszédságában megvették és kibővítették a mai Albertina palotát, és ide menekítették Brüsszelből Albert Kázmér herceg műgyűjteményét is. Mária Krisztina maga is szívesen és tehetségesen rajzolt, keze munkái ma a Schönbrunn-i kastélyban vannak kiállítva.

A főhercegnő 1798-ban gyomorbetegség (hastífusz) következtében meghalt. A császári család temetkezőhelyén, a bécsi kapucinusok templomában, a toszkánai ághoz tartozó családtagok kriptájában temették el. Férje az Ágostonrendiek bécsi templomában (Augustinerkirche), a Hofburg szomszédságában impozáns síremléket (cenotáfiumot) készíttetett emlékére Antonio Canova olasz szobrásszal. Figyelemre méltó, hogy síremlékén több, a szabadkőművesek által kedvelt szimbólum is megtalálható, hiányoznak viszont a keresztény jelképek.

Albert Kázmér herceg halála után a tescheni hercegi birtokokat, az Albertina palotát és a műgyűjteményt Károly főherceg, majd az ő fia, Albert főherceg tábornagy örökölték. Az 1919-ben államosított Albertina hírneves grafikai gyűjteménye ma itt látható.”

Forrás: Wikipédia

Köszi, hogy végig olvastad! :)




 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.