VALAKI VÁGJON MÁR NYAKON LÉGYSZI...

Pénteken volt az én drága Szerelmem 28. születésnapja. :) Vettem neki egy szép ezüst karláncot. Mondta az eladó, hogy jó választás, mert később könnyen lehett hozzá találni nyakláncot, ha majd kívánkozik. Tökre örültem, gondoltam jól meglepem vele...
Úgy meglepődött, hogy az a mondat csúszott ki lényegében a száján, hogy minek vettem neki ilyesmit, amikor ő nem hord ékszert... Hát fasza... Majdnem elbőgtem magam mérgemben. De azt mondta, hogy tetszik neki. Az is valami. De soha nem mondja el, hogy mire vágyik. Hogy vegyek neki így megfelelő ajándékot? Ha kérdezem, hogy mit szeretne, akkor azt válaszolja, hogy engem; én vagyok neki a legnagyobb ajándék. Ez aranyos, és jól is esik, de szerintem bután nézne, ha ezzel a szöveggel állítanék elé...

Szombaton elmentünk szórakozni a barátainkkal. Megünnepeltük a párom szülinapját meg a H.K-s csaj névnapját. Előmelegítés után sétáltunk át a következő helyre, ami a város másik végén van. Addigra már 1 pár lecsatlakozott rólunk. Ennek is meg volt a maga hülye oka, ami a csajra vezethető vissza. De erre nem kívánok kitérni...
Előttünk ballagott egy másik fiatalokból álló társaság. Mikor utolértük őket, a párom felismert 2 lányt a csapatból, akikkel anno együtt dolgozott. Csacsogás lett belőle, majd pedig amikor a közben tőlünk eltávolodott barátokat beértük az egyik leányzó megkérdezte, hogy hová megyünk. Mondtuk, hogy a Kulacsba. Amikor azt válaszolta, hogy ők is, akkor a H.K-s csaj beszólt, hogy akkor ő oda nem megy, ha ők is ott lesznek... Nah itt már néztünk 1 nagyot. Valamivel később az M. utca elején egyszer csak megálljt parancsolt a társaságunknak. 2-3 perc néma ácsorgás után megkérdeztem, hogy tulajdonképpen minek is álltunk meg, amire azt a választ kaptam, hogy "csak"... Több sem kellett, a párom és én elindultunk. Nah persze a H.K-s csaj nem vette jó néven. Utánunk kiabálta, hogy ma az ő névnapját ünnepeljük; ő mondja meg, hogy hová megyünk és különbenis, hogy képzeljük, hogy megelőzzük őt, amikor ez az ő napja... Több sem kellett, belilult az agyunk. Naná, hogy rányomta a bélyegét az egész estére. Közben a 18 éves öccsének a 16-17 éves barátnője bőgni kezdett valamiért, és akkor már a H.K-s csaj is rázendített. Egymást ölelve bőgtek. Tiszta "megható" volt... Konkrétan ordítani tudtam volna a méregtől. Hát a faszom az ilyenekbe... Már bocs... Nem bírom a hisztit... Miután "kibékültünk", a párom kiment a tánctérre ropni a H.K-s csaj férjével. Amolyan fiús ugribugrira. Egyszer csak látom, hogy a vőlegényecskémet kézenfogta az egyik (már említett) ismerős leányzó. Persze Ő látta, hogy figyelem és szikrákat szór a szemem... :) (Amúgy mocskosul féltékeny tudok lenni. Megjegyzem, hogy van is miért, mert igen csak jóképű a Szerelmem. 180 magas, izmos, kék szemű, barna hajú, körszakállas. Ő az én kis Adoniszom. :) ) Nah szóval. Láttam, hogy húzza a párom felém a csajt a kezénél fogva. Az asztalnál közölte a lánnyal, hogy a barátnője vagyok és el kell kérnie őt tőlem, ha táncolni akar vele. Hát a lány odahajolt hozzám és mielőtt bemutatkozott volna, annyit kérdezett, hogy "te vagy a barátnője?". IGEN BAMMEG, ÉN VAGYOK! Nah nem ezt válaszoltam ám. Bárcsak lenne annyi önbizalmam, hogy ne csak akkor merjek beszólni valakinek, ha felcseszi az agyamat... Kicsit lenézősnek éreztem ezt a kérdést. A másik meg szintén ebből a társaságból származó leányzó kérdése volt egy elejtett mondat után: "Pesten minden nő ribanc. - És közben röhögött. - Majd pedig hozzám fordult és megkérdezte: "te pesti vagy?" Nabazdmeg...

Másnap kicsiny falunkban tartottak gyereknapot és a nap végén utcabált... a focipályán... x) Velem egyidős unokaöcsém úgy benyomott, hogy a terítőt használta törölgetőnek... Jah és a felállított sátor rúdján úgy pörgött, mint a strip10-es nőcik... :D Tesóm egyik rocker haverjával nekiálltak tangózni. Volt fejrázás meg bedöntés, minden, amit el tudtok képzelni... :D Igen kemény volt... :D

Ilyen egy jó kis vidéki buli... :)
 
 

Tegnap kutakodtam kicsit a neten. Nem volt bennem tiszta a dolog, hogy most a lánykérés és az eljegyzés egy és ugyanazt jelenti-e. HÁT NEM. Az eljegyzést családi körben szokták ülni a lánykérés után valamivel.
Szóval ledumáltam anyut erről az egész szervezkedjünk dologról. Nem lett volna baj vele, ha megkérdezik egyáltalán, hogy akarjuk-e meg ugyebár azért eléggé váratlanul ért minket. Ugyanis mire hazaértünk, már (nélkülünk) eltervezték az egészet.

Némi kiakadás, és mérgelődés után, azért anyu is lenyugodott és érezte, hogy igazunk van és ezt nem így kellett volna. Azóta lett egy kis bűntudata, amit próbálok kinevelni belőle, hiszen ő csak boldoggá akart minket tenni. Büszke ránk. És ez jó érzés. Mindjárt nekem lesz bűntudatom, mert nem hagytam, hogy kiélje magát... : /

Mondtam neki, hogy lesz MAJD eljegyzési buli. Remélhetőleg még a nyáron. És akkor lehet felhajtás is... (Attól függ, hogy találok-e munkát.) Megbeszéltük a Párommal, hogy közösen választjuk ki a gyűrűket és összedobjuk rá a zsét. Tehát ez lesz az 1. közös szerzeményünk. :)
Úgyhogy újra békesség honol kicsiny házunkban. :) Jippiii... :)
 

Szét basz az ideg! Csak hogy finoman és nőiesen fejezzem ki magam... Tudom, hogy mindenki jót akar, de NEM AKAROK ELJEGYZÉSI BULIT! És a párom sem! Ennek ellenére mindenki szervezkedik, hogy mi legyen a kaja, hányan legyünk és, hogy hol tartsuk.
Hagyjanak má' békén!
Az eljegyzés Villányban volt. Nah. És ott is úgy, hogy a többiek egy másik helyiségben voltak. Ez csak Róla és rólam szól. Milyen az már, hogy bele akarnak kényszeríteni egy ilyen szituba?!

Én: Nem akarok felhajtást!
Anyu: De én igen!
Én: Jah... bocs...



Előszőr úgy volt, hogy nálunk lesz a kaja. Csak a szűk család lenne itt: anyu, apu, tesóm, sógim, Ő 2 öccse és a sógija + a 2 kislány meg a mamám és a nagybátyám. Így lennénk tizenhárman. Na de... Oké, hogy kihúzzuk az asztalt és hozzátolunk még 1-et meg összeszedjük a létező összes széket a házban, de az ebédlőben ennyien nem férünk el, szal a nappalit kellene bontani bútorzatilag. Meg mély és lapos tányérból sincs 13 egyforma úgy, mint ahogy pohárból sem. Szal ezt lőttük.

A 2. verzió az étterem. Anyu már a kaját is kitalálta; sógim is mondta, hogy süt törtát meg 3-4 féle sütit. Könyörgöm... Mi ez?! Nem esküvőre készülünk...
Fel tudnék robbani...!?

Párommal megdumáltuk, hogy mindenki jól elmegy majd az étterembe, mi meg majd jól ott leszünk nála, és összebújva jól megnézünk valami filmet. És ennek örülnék a legjobban! Csak Ő meg én kettecskén ♥ nem vágyom egyébre...


 

Mint azt már korábban említettem, Villányba készültünk. Nagyon jó volt, szép az a hely, a szállás is kitűnő volt és meglepetésben is volt részem, de azt majd csak a végén mesélem el...

Szóval. Csütörtök este lemostuk is kitakarítottuk a szolgálati autót, amit a párom elkért az útra. Hát ne tudjátok meg milyen ótvarul nézett ki szegény Twingo... Szerintem azóta nem lett kipucerálva, amióta megvették. Fehér autóról van szó, amivel olyan fa alá szoktak parkolni, amiről ilyen ragadós gányós "virág" hullik. Na meg a szétkenődött és megszáradt bogarakat sem volt könnyű lesikálni... A belső tere meg... pfff... KATASZTRÓFA. Inkább arról nem írok semmit... :)

Péntek délben indultunk és úgy fél 6 felé értünk a szálláshoz. Igényesen berendezett szobák, fürdőszobák és konyha várt minket.
Lepakoltunk és mindenki ment fürdeni/zuhanyozni a hosszú és meleg út után. Utána gondoltuk feltérképezzük a helyet. Találtunk a pincesoron egy jó kis pizzériát. (Eszméletlenül finom pizzákat csinálnak és kérésre a szélét is megtöltik sajttal.) Megvacsoráztunk. Már akkor mondtam a többieknek, hogy eső lesz... Átmentünk az egyik étterembe, ahol élő zene szólt. (Természetesen ezen az utcán - és szerintem Villányban mindenhol - minden egyes vendéglőben és pincében a saját borait árulta mindenki.) A teraszon foglaltunk helyet. Mindegyikünk rendelt magának egy italt. (Konkrétan bort. Csak én kóláztam, mert nem alkoholizálok.) Kihozták amit kértünk. Beszélgetünk és egyszer csak elment az áram. De az egész utcában korom sötétség uralkodott. Aztán visszajött és gyertyát gyújtottunk. Aztán megint elment és kezdtük érezni a vihar szelét... Úgy felkavarta az úton a port, hogy telement a szemünk és a szánk. Másnap a végeredményt is láttuk, amikor útnak indultunk Pécsre. Villányban is és az azt követő többi településen is kidőlt ill. kettétört fák hevertek az utakon és az emberek próbálták javítgatni a tetőiket. Meg is örökítettem 1-2 ilyet. (Még ma feltöltöm őket.)

Plusz egy vidi róla:
http://tenyek.tv2.hu/Videok/2009-05-23-szelvihar_es_jegeso_-_tenyek_riport

Eléggé durva volt... Pécs viszont bjutiful volt. :) Kultúrálódtunk rendesen. Úgy délután 4 magasságában sikerült is megebédelnünk Maulnál... :) Hát ugye estére megéheztünk ismét és leleptük kedvenc Villányi pizzériánkat. Aztán betértünk ismét a Maul pincészetbe, ahol iszogattunk és betoltak a többiek néhány lilahagymás zsíroskenyeret. Némi iszogatás utána visszatértünk a szállásra úgy fél1-1 magasságában. Ekkor már fájogatott a gyomrom. Nagy nehezen elaludtam. Hajnali fél 4-kor arra keltem, hogy rohadtul hányingerem van és kipattantam az ágyból, hogy a kislámpát felkapcsolva megleljem a menekülési útvonalat. De ugyebár idegen volt a hely, nem sikerült elsőre... Mire megtaláltam, kicsit jobban lettem. Úgy 5 percre. Aztán akkor már éreztem, hogy csikar a hasam... Nah mondom fasza. Eldönthetné, hogy alul vagy fölül kívánkozik ki. Hát előszőr alul kívánkozott és úgy fél óra múlva fölül is... Valami rohadtul nem esett jól a gyomromnak, pedig finom volt a kaja. Ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor túlságosan zsíros ételt eszel és nehéznek érzed tőle a gyomrodat. Na hát aznap már nem aludtam. Kicsit összekapartam magam mire felébredt a Szerelmem és miután elmentünk boltba, csináltam neki reggelit. Lezutyiztunk, összepakoltunk, elköszöntünk és elhagytuk a szállást. Megnéztük a Bormúzeumot azután pedig mentünk ebédelni a "pizzériánkba". Ezután amíg a csajok bementek a réteseshez, addig mi vettünk 2 üveg borocskát ajándéknak. Édes bort vettünk. Ami kb. szentségtörés a borkedvelők szemében, mert ők az pancsolmánynak tartják. Lévén, hogy durván fel kell cukrozni. Azt mondták, hogy csak a száraz bor a BOR. (De én azt nem szeressem...) Ahogy a H.K.-s ismerősöm mondta "kiszárad tőle a fogam"... :D Nah mind1. Bevettem az utazóbogyómat és indultunk is haza. Amúgy is nem kicsit fáradt voltam, de még a gyógyszer is rádolgozott. Szóval útközben nem 1x elbóbiskoltam. Eléggé viccesen nézhettem ki, mert a kezemmel támasztottam a fejemet és minden egyes fékezésnél és gázadásnál előre "esett" a fejem. Sőt, olykor arra lettem figyelmes, hogy nyitva van a szám... :D És ezt meg is akarták örökíteni a cimbik a másik kocsiból, de nem sikerült nekik, mert pont magamhoz tértem. Hehe. :) Alvó embert nem szabad fényképezni! Ezt jegyezzétek meg, mert szörnyű haragra gyúl... :)

Persze az 5 és fél órás út elképzelhetetlen idióta sofőrők nélkül. Az 1. az egy Ladás volt. Az utánfutóján öreg deszkákat szállított. Jól meg volt pakolva. Előszőr csak kicsit lengett be, aztán a következő pillanatban kirántotta az autót, ami keresztbe is állt. A pótkocsi fejre állt és megküldte a Lada oldalát. Én persze ezalatt mit sem sejtve bóbiskoltam. Arra ébredtem fel, hogy a párom elkiáltotta magát (AJJAJ!) és nyomott egy satuféket. Hála az égnek senkinek sem lett baja. De lehetett volna... Mit csinált volna a Ladás akkor, ha a rakománya beleszáll a mögötte levő autóba??? Eszméletlen...
Volt részünk még néhány életveszélyes előzésben. Valami véletlen okán mind osztrák volt. Ezek állatok! Be nem látható kanyarban előznek (de meg ha belátható, akkor se előzzenek ott!) meg persze, ha szembe jön valami. Lehetőleg minnél közelebb legyen. Gyökerek...
Hazaértünk rendben. Anyu meleg kajával várt minket és sütivel. Olyan fáradtak voltunk, hogy csak eldöglöttünk az ágyban és már aludtunk is. Fárasztó volt ez a 3 nap pihenés... :)

Na de a poén...

Az én drága egyetlen Szerelmem MEGKÉRTE A KEZEMET! ♥ :)
Még az 1. nap, amikor odaértünk és lezutyiztam. Ki akartam menni a fürdőből, hogy felöltözzek, de Ő elállta az ajtót és azt mondta, hogy minek akarok felöltözni. Ekkor már láttam, hogy a jobb kezét a háta mögé dugta. De nem volt gyanús. (Valentín napon megszivatott. Tudta, hogy az a vágyam, hogy eljegyezzük egymást. Kaptam tőle egy piros szív alakú bársony ékszeresdobozt. Azt hittem, hogy jah. Kinyitottam és egy helyes kis pendrive volt benne. Meg akartam verni miatta... :D)
A következő pillanatban már előttem térdelt és azt kérdezte: "Lennél a feleség féleségem?" Hát még szép, hogy igent mondtam. :) Remegett a kezem, mint állat és csak nyökögni tudtam, annyira meglepett. :)
Örök emlék marad. SZERETLEK VILLÁNY! ♥ :)