Előzetesnek néhány fogalom:
szklerócium: gombás megbetegedés, ami a növényt és magát a magot érinti. Lényegében ilyen fekete szabálytalan alakú izé, ami leginkább a madárszarra/egérszarra hasonlít, attól függ mekkora a mérete...
olajretek: elsősorban zöldtrágyának vagy zöldtakarmánynak vethető, magjáért csak szerződéses termeltetés keretében értékesíthető biztonságosan. Kitűnő szervesanyag pótló.
   Formája: kerek és lapos.
   Mérete: (kb.) 3-5 mm.
   Színe: sötétbarna. (Próbáltam képet guglizni, de nem találtam...)

Ez a kis előzetes kellett a sztorimhoz.

Szóval. Elvileg kettőig dolgozom, gyakorlatilag majdnem 4 volt mire eljöttem melóból.
Kb. 1 hónapja volt bent a cégnél valaki azzal, hogy neki kisérleti célból kellene pár darab szklerócium. Kaptam egy zacskó olajretket, hogy vadásszam ki belőle. Fél óra alatt meg is volt. Nah de... Az a valaki ma is bejött és közölte, hogy a múltkori mennyiség kevés volt és kellene még neki úgy 3500 db. A főnők jófej akart lenni (mégiscsakügyfél,habárlószartsemfizetezértamelóért) és azt mondta neki, hogy akkor majd 5000 db-ot "csinálunk" (barátném + én) nekik. De Zs. jófej volt és kiállt mellettünk, úgy hogy "csak" 3500 darabot kellett kikapirgálnunk egy vödör - mondhatni - szarból... Nem számít, végül is csak 4 óránkba telt.
A végére alig láttunk már. Meg is jegyeztem Zs-nek, hogy remélem, hogy a boss állja majd a szemműtétünk árát. Persze emiatt ebédelni sem volt időnk. Nah mindegy. Igazából azért volt szükség a szkleróciumra, mert ki szeretnék kisérletezni, hogy melyik napraforgófajta ellenáll neki a legjobban. Ergo lenyomkodnak bizonyos távolságra 1-1 szotyimagot 1-1 szkleróval és ha nem lesz madárszarszerű képződmény a csírán/csírából, akkor ők a Janik. Pont.

Imádom ezt a szót. Főleg, ha velem kapcsolatban merül fel... :)

Utálok postára járni. Mióta átalakították, azóta nem voltam. De ma felszenteltem.
Sorszámos módszert vezettek be. Alapvetően nem kedvelem az ilyesmit, de most jól jött.
A sógor jelöltem ugyanis ott dolgozik. Meg az egyik néni is, aki egy utcára lakik tőlünk. :)
Szóval soron kívül feladhatta apu a csekket meg én is a tanfolyam árát plusz a szerződést. Hát nem fantörpikus? :) Imádom ezt a gyereket. :) Amúgy kb. 3x kellett volna sorszámot húznom és sorba állnom. Tuti csontig rágtam volna a körmeimet... :)
 

Szombat estét kivéve egész hétvégén csak döglöttünk és filmet lestünk.
Élveztem. :)
Összebújva lustálkodtunk, aludtunk, néha ettünk is és nem volt az, hogy dolgoznia kellett és emiatt nem lehettünk együtt. :)

Alakulóban van valami. Ha összejön, elmesélem. Addig remélem fúrja majd az oldalatokat a kiváncsiság... :)
 

...amíg haza nem érek a munkából.
1 órával hamarabb jöttem el a melóból, már nem bírtam cérnával. Éreztem, hogy csinálnom kell valami mást, különben vérengzést rendezek.
Gondoltam valami hasznos dolgot teszek: pakolás, portörlés, porszívózás, ágynemű csere, felmosás.
Egyelőre - mint láthatjátok - csak a számítógépig jutottam el és írás közben csipszet rágcsálok... Pedig nem tartana sokáig; 1 óra alatt meg lennék vele szerintem.
De olyan lusta vagyok... Bringázni vagy sétálni viszont szívesen elmennék. :)

Gyerekek, Kiszel Tünci olyan gúnyát öltött magára az Oparebálra, hogy majdnem összecsináltam magam a gyönyörűségtől...


















 

Egy bohóc sem öltözött volna fel színesebben. Tehetséges a hölgyemény... :)
De tény, hogy a dekoltázsa szép.
 

Egy rossz emléket szeretnék megosztani veletek.
Még ovis voltam, amikor ez az ominúzus farsangi bál megtörtént. Nem a településünkön jártam oviba, így buszoznom kellett már akkor.

Szóval. Nagyban készültünk a bálra, mindenki tökre be volt sózva amiatt, hogy végre felvehesse a jelmezét és a többiek előtt viríthasson benne és begyűjthesse az irigykedő pillantásokat. Volt ott mindenféle szuperhős, tündérek, királylányok meg mindenféle állatok tömkelege.

Egyedül én álltam ott jelmez nélkül. EGYEDÜL ÉN. A mamám vagy elfelejtette, hogy hoznia kell a jelmezemet, vagy olyat tett, amit azelőtt sosem: lekéste a buszt. Már nem emlékszem olyan tisztán. Ott álltam megsemmisülve apró jelmezes barátaim között. Vígasztalhatatlan voltam, ami nem csoda, hiszen mindenkit el akartam varázsolni a csilli-villi királylány szerelésemmel. Ha jól emlékszem, akkor lila volt aranyszínű szalagokkal és bíborszínű kövekkel. Tudom, hogy taroltam volna a versenyen... aztán megsajnáltak a többiek és valaki odaadta a Zorro köpenyét, kaptam egy fekete álarcot és egy buborékfújót. Így némiképp megnyugodtam.

Aztán beállított a mama a jelmezemmel és megint sírni kezdtem, de úgy istenesen. Úgy különösebben meg sem próbált megvígasztalni.

Gondolati szinten kb. ennyivel elintézte:
Ne bőgj már! Elhoztam a jelmezed, csöndülj el, legyél boldog!

Az én drágalátos nagymamám ennyire szeret engem...