Folytatva a korábbi sztorit:Elmentem ugye dokihoz, aki közölte, hogy hülye vagyok, tök feleslegesen jelentem meg nála 2 év után, mivel hogy egy embernek 10 évente (?!) csinálnak csak új vizsgálatot. Kérdem én, mire fel??? Emellett persze bunkó paraszt volt. Nem álltam le vele…

Gyerekek, Kiszel Tünci olyan gúnyát öltött magára az Oparebálra, hogy majdnem összecsináltam magam a gyönyörűségtől... Egy bohóc sem öltözött volna fel színesebben. Tehetséges a hölgyemény... :) De tény, hogy a dekoltázsa szép. Egy rossz emléket szeretnék…

Amolyan ebéd féle volt. Totál lenullázódtam energetikai szempontból. Nem hiányzik az ilyesmi nekem. Nem azért, de, ha próbál beilleszkedni az ember, kedveskedik, jó pofizik, akkor mi a faszomért kell köcsögölni??? Miért esik nehezére az embereknek elfogadni a másikat??? Szoktunk…

Jajj, még nem is meséltem... Találkoztam az 1. "szerelmemmel" szombaton, amikor betértünk az egyik pub-ba. Pontosabban csak plátói szerelem volt...Én hetedikes voltam, ő pedig 11.-es. A mi termünkbe volt órájuk, amikor nekünk infónk volt. És eredetileg a haverjával kezdtem…

Nem írtam le a legutóbbi "bulizós élményemet", mert nem vagyok rá büszke. Pontosabban arra nem, amit a párom művelt. Szeretem, imádom, amikor józan. Édes, kedves, MINDEN tök jó vele. De ha többet iszik a kelleténél, egyszerűen kiábrándító...Olyankor nem tudok vele mit…