Teenager L'amour...
2009.06.05. 13:58
Jajj, még nem is meséltem... Találkoztam az 1. "szerelmemmel" szombaton, amikor betértünk az egyik pub-ba. Pontosabban csak plátói szerelem volt...
Én hetedikes voltam, ő pedig 11.-es. A mi termünkbe volt órájuk, amikor nekünk infónk volt. És eredetileg a haverjával kezdtem "beszélgetni". Úgy indult az egész, hogy a barátnőmmel felírtuk a padra, hogy "Szia! Hogy hívnak?" Aztán jött a válasz és így ment ez egy darabig. Akkoriban mániám volt, hogy levelet írkáltam. Nah ebből ő sem maradt ki. Szóval elkezdtünk levelezni. Idővel észrevettem, hogy egy új/helyes srác ül mellette és elkezdtem érdeklődni iránta. Onnantól kezdve az 1. srácot (Gábor) lepaccsolta a barátnőm és "enyém" lett az új fiú. Nagyon édesnek, kedvesnek tűnt a leveleiben.
Azt írta, hogy Horváth Jakabnak hívják (hogy lehet valakinek ilyen idióta keresztneve...) és az apukája (idézem ->) rákos. Egyből elkezdtem sajnálni szegényt. Nah de aztán később kiderültek ám a dolgok...
Kutakodtam kicsit és elém tárult valóság. Egy kamuzós kis bunkó a gyöngyöm. Petinek hívják és nem hiszem, hogy az apukája beteg... Volt ott egy leányzó (Zsuszi), aki a tirpákságával hódított már akkoriban is a fiúk körében. Mondhatni, hogy kilógott a kapanyél a szájából a kis drágának... Zsuszi kissé rányomult a Petire időközben és mindenáron leakart koptani róla. Ami nem volt nehéz, lévén, hogy sosem voltam az az erőszakos, nyomulós tipus...
Nah de innentől kezdve megkeserítette az életemet. Pedig akkor már nem foglalkoztam a Petivel. Csak haragot éreztem iránta. Annyit buzerált Zsuszi a suliban, hogy év végén már szinte könyörögtem anyunak, hogy irasson át másik iskolába. Aztán erőt vettem magamon. Kinek képzeli ő magát, hogy így bánik velem?! Úgyhogy maradtam a régi sulimban. Nyolcadik első félévében azért csak nem hagyott ám békén... 
Elhaladt mellettem a folyosón és gúnyosan rámköszönt. Én meg vissza köszöntem neki. Persze nem vette jó néven... Odajött és elkezdte huzogatni a copfomat (nem tépett meg) és közben azt kántálta, hogy ne szemtelenkedjek vele. Hátrányos helyezetemet vele szemben az is nehezítette, hogy már akkor is szemüveges voltam. Tehát ez még egy plusz szekálási pontot jelentett rajtam... Utána pedig megfenyegetett, hogy megtanít betonban úszni, majd pedig majdnem sikeresen lelökött az emeleti lépcsőről. Nagy sajnálatára azonban meg tudtam kapaszkodni, így nem estem el... Egy másik alkalommal pedig az iskola udvarán akart felrúgni úgy, hogy közben a Petit karolta. Nah de nekem már akkor is jók voltak a reflexeim, és mindenféle cikis mozdulat nélkül át léptem a lába felett... :) Ez még így utólag is jó érzéssel tölt el... :) Bizonyos idő elteltével pedig az aulában próbált a szavaival porrá alázni, de akkor az egyik számomra még ma is imádatos barátnőm (Viola) olyat tett, amilyet még azóta sem egyetlen "barátnőm" sem. KIÁLLT MELLETTEM ÉS MEGVÉDETT!!! Ezt amíg élek nem felejtem el neki. Pedig olyan kis szelid, madár lelkű leányzó... Biztosan a torkában dobogott a szíve. DE MEGTETTE! Imádlak Violácska! :)
Eltelt az a tanév is, ők is, mi is elballagtunk. Onnantól kezdve nem láttam őket. Egészen 2 évvel ezelőttig...
Az akkori barátom úgy érezte, hogy eljött annak az ideje, hogy bemutasson a barátainak. Hát ki volt a társaságban??? Nah ki??? A ZSUZSI... Hogy cseszné meg... Akkor éreztem azt, hogy eljött az én időm és végre belefojthatom egy kanál vízbe. De a barátom kedvéért moderáltam magam (csak nem tudom, hogy minek... :) ). Ő valószínűleg már nem ismert meg, bár nem hiszem, hogy felismerhetetlenül megváltoztam 3 év leforgása alatt. Nah de mind1 is. Lenyeltem a békát, túltettem magam a dolgon...
Erre szombaton meg a Petivel találkoztam össze. Pont a melletük levő boxba ültünk le. Láttam, hogy észrevett és felismert... Én rá se bagóztam. Már csak a Szerelmem miatt sem, mert nem ezt érdemli. Aztán úgy 10 perccel ez után oda mentek a pulthoz, fizettek és leléptek. Persze előtte a csaját azért végig mértem... :) Jó alakú, szép arcú szöszi. Egy bibi van vele... 2 kilóméterről lerí róla, hogy ribanc a drága. És ezt nem irigységből mondom! Hófehér lakkbőr térdig érő csatos tűsarkú csizma volt rajta fehér seggvillantós fodros kisszoknyával, barack színű felsővel és fehér farmer dzsekivel. Azt hiszem, hogy az ilyenre mondják, hogy diszkó kurva... :) Biztos nem a jövendőbeli gyermekei anyját látta meg benne... :)
Petinek sem a stílusa, sem pedig az ízlése nem változott szinte semmit a 6 év alatt. Most is jól nézett ki, de már nem érdekel. Ő még a Back Street Boys-os időszakomban jó lett volna, de ma már csak az én kis Húsmommócom érdekel, aki mellesleg totális ellentéte. :) Peti magas, átlagos testalkatú, az én Nyuszifülem pedig szintén magas, de izmos, férfias. :)
Szóval van némi minőségbeli eltérés... :))
Szerző: Keysha
2 komment
Címkék: férfiak szerelem nők peti szemétség évek paraszt gábor szerelmem köcsög tapló lamour viola zsuszi teenager
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
nemuccaszoc 2009.06.06. 06:51:01
Ti írtátok...