Kétely...
2009.12.11. 20:40
Igen, kételyeim vannak. Magammal kapcsolatban és Vele kapcsolatban. De NEM a párkapcsolatunkról van szó. Vagyis valamilyen szinten arról is.
Kételkedem magamban, abban, amit nyújtani tudok számára. Félek, hogy idővel esetleg máshol kezd kutatni... Úgy érzem, nem vagyok elég neki. Ő ezt sosem mondja és nem is érezteti velem. Bennem van a baj. Szeretem. Sőt, IMÁDOM és tudom, hogy nála jobb embert sosem választhattam volna társamul. És nem is akarok!
Kétely és félelem ült a szívemre. Félek, hogy elveszíthetem. Félek az űrtől, amit maga után hagyna. Tudom, hogy nem lennék nélküle ugyan az, aki voltam/vagyok. Tudom, hogy szeret, de néha úgy érzem amikor együtt vagyunk, hogy csak testileg van velem, lelkileg nem. Mintha gondolatban másfele járna. És itt nem egy másik nőről beszélek. Úgy érzem, hogy nem tudom már fenn tartani az érdeklődését.
Nem értem, hogy miért jött ez most elő belőlem. Pedig most majdnem ugyan olyan jó minden, mint a legelején. Nagyon jó vele. Szeretek vele lenni. Szeretem nézni, amikor dolgozik, mert mindig találok rajta valami szeretni valót. A puha puszilgatni való pofiját, a nóziját, a rágcsálni való füleit, a puszilgatni való nyakát, a szexuális testét... mindenét... De most akkor miért van az, hogy sírni tudnék, ha rá gondolok? Egyszerűen nem értem... Lehet, hogy téli depim van... Hülye punci vagyok. Ennyi.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Fricsek · http://fridabogi.blog.hu 2009.12.15. 14:46:14
Ezeket a gondolatokat meg hessegesd el, hogy nem vagy neki elég jó, ez butaság. Másrészt meg a gondolat teremt.
Ti írtátok...