Anyám kb. 6 hete beütötte a könyökét, apám fülcimpáján csomó lett. Ma elmentek a kórházba, hogy "ellássák a bajukat".
Az eredmény: anyám kéztőig gipszben van, apám füle pedig bekötözve. Fantasztikus. Rám marad minden. Sütés, főzés, takarítás. Anyu meg lenavigálja. Idén valószínűleg nem készülnek képek a fa körül. Tudtam én, hogy szívás lesz ez a karácsony...


Katie azt kérte a télapótól, hogy hozza vissza az apukáját karácsonyra...

Nem egészen így gondolta...

Amolyan ebéd féle volt. Totál lenullázódtam energetikai szempontból. Nem hiányzik az ilyesmi nekem. Nem azért, de, ha próbál beilleszkedni az ember, kedveskedik, jó pofizik, akkor mi a faszomért kell köcsögölni??? Miért esik nehezére az embereknek elfogadni a másikat???

Szoktunk olyat csinálni, hogy felköszöntjük egymást (konkrétan a többieket) névnapokkor. Az ünnepelt hoz otthonról sütit és azt kajoljuk meg. Az egy dolog, hogy valaki @ home szervez bulit és meghívja a szeretteit/barátait, de az, hogy reggel bemegy a sütikkel az irodába (ezáltal látják a munkatársak, hogy készült), hogy a többiek, akik a háta mögött lefikázzák felköszöntsék, szerintem eléggé visszatetsző.

Ma 2 névnapost ünnepeltünk. Az egyiknek a héten volt, meg a másiknak is a héten lesz. Nekem konkrétan holnap (én vagyok a harmadik). Ők vittek sütit, fel lettek köszöntve, én nem vittem; nekem annyit se mondtak, hogy "hööö". A céges kaján még a kezükbe nyomtak 2 üveg bort (lévén, hogy hímneműek) és nekem ismét nem büfögtek semmit. Bekaphatják. Nekem nem kell semmi, de azért egy jó szó talán senkinek sem fájna...
Amúgy nem szoktam megünnepelni. Csak hát nah...

A cégnél vannak az irodások, a laborosok és a munkások. Az irodások nem bírják a munkásokat, a munkások meg az irodásokat. És vagyunk mi laborosok, akik a 2 csapat közötti kapocs vagyunk. A munkásokat jobban bírom. Az irodában csak a képmutatás dívik. Két embert kedvelek csak "elölről". Plussz a főnök (tényleg jó fej, nem panaszkodhatom rá). A laborban szeretek, ott fikázhatjuk az irodásokat; nem kerül ki semmi a helyiségből.

Genyó "Gizella" (főkönyvelő), ma grószmutter mamuszban flangált, mert fázott a lába. "Izabella" jól ki is röhögte, mire Genyó "Gizella" beszólt neki, hogy majd elé tart egy tükröt, ha még egyszer rá jön a röhöghetnék. És egész nap ilyen köcsögölés megy. Elmegy az életkedvem, ha előre kell menni az irodába... Nem bírnám elviselni, ha órákon keresztül összezárva kellene lennem velük. Sugárzik belőlük a negativitás. Asszem az ilyen emberekre szokták mondani, hogy energiavámpír.

A lényeg az, hogy beszóltak 1x-2x. Vagyis csak 1 valaki, aki természetesen nő. És persze miatta szívtam már néhányszor, mert kapkod és cseszik odafigyelni arra, amihez hozzányúlt. Valamiért bököm a csőrét, csak nem tudom, hogy mi rosszat vétettem ellene, hogy bunkóznia kell velem. Van egy olyan érzésem, hogy ma rajtam röhögött a "Rebekával". Gondoltam valami nem okés rajtam. Szarul áll a hajam, elkenődött a szemfestékem vagy valaki kikandikál az orromból. Megkérdeztem "Emőkét" (szintén laboros), hogy jól vagyok-e összerakva. Azt mondta, hogy nincs semmi gáz a kinézetemmel. Akkor meg vajon mi lehetett? Biztosan azon röhögtek, amit vagy ahogyan mondtam a főnöknek. Hülye ribik. Azt gondolná az ember, hogy egy családanyának több esze van, de a természet ismét rácáfolt...

Elegem van a mai napból és a kényszer mosolyból. Elfáradtam. Szívem szerint átugornám ezt az egész karácsonyosdit is. Tele van a kiscipőm az ajándékvásárlással. És ezt mind be is kell még csomagolnom. Tiszta feszült vagyok. Pöcskivan...

 

Kezdem az elején.
A szüleim elmentek, hogy megvegyék a fenyőfát, amely majd szebbé teszi a karácsonyunkat és segít, hogy kicsit közelebb érezzünk magunkhoz az ünnepet. Mikor haza értek vele, édesapám a terasznak támasztotta azzal az indokkal, hogy az ott jó hely lesz neki, mert ugye repkednek a mínuszok, ezáltal nem potyognak le olyan hamar a tűlevelei.

Jó szándéktól vezérelve, nyugodt szívvel hagyta ott a fát. De ekkor még nem tudhatta, hogy igazából mit is tett, nem foghatta fel tetteinek súlyát...

Vasárnap hűvös reggelre ébredtünk, de ebünk - Artúr - már jelezte, hogy némi táplálékra lenne szüksége a létfenntartáshoz. Édesanyám - aki annyira szívén viseli a sorsát - ételt adott neki, hogy csökkentse éhségérzetét. De miután jóllakott, szörnyű tettel "hálálta" meg a szeretetet, mellyel mindig is körülvettük. Elindult a teraszon és a fenyőfa felé vette az irányt. Tappancsai szörnyű súlyként nehezedtek a szűz hóba keserű nyomot hagyva maguk után.
És ekkor elkövette az elkövethetetlent: LEHÚGYOZTA A FA TETEJÉT. KÉTSZER!

Azóta is fájó sebként él ez a kép az emlékezetemben. Nem tudom hogy teszem túl magam ezen az egészen. Már csak abban reménykedhetem, hogy a jól megszokott, kellemes fenyő illat helyett nem lesz kutyahúgy szag a házban...


 

Csajok! Valljuk be őszintén: Elvis jó pasi volt. És még énekelni is tudott. Csak kár, hogy elzüllött a 70-es évek elején.
De az tuti, hogy ha most lenne fiatal, akkor minden nőről le tudná dumálni/énekelni a bugyit. :) Valamit azért sejtett, nah... :)

Ezzel a dallal (élőben) az én bugyimat is leénekelte volna. :D

A haja is igen jól lett belőve szerintem. :)
Nekem nagyon bejövős. :)













 

Twilight rajongóknak:
Nézzétek meg a haját. Nah kinek van hasonlóan megcsinálva? Hát persze, hogy Edward-nak. :)
Úgy tűnik, hogy vissza jön a divatba ez a frizura. :)














 

Rájöttem, hogy mi volt a bajom. Előre hiányzott nekem az én pici Szerelmem... :(
Úgy 15 perce ment el itthonról és már most pityergek. Pedig örülnöm kellene, mert (bár munka miatt) néhány óra múlva Olaszországban lesz. Most előszőr ül majd repülőn és most előszőr megy ilyen messze. És én ennek a lehetőségnek tényleg szívből örülök. De hiányzik... :(

A lelkére kötöttem, hogy egyen igazi olasz pizzát és bolognait. Eltettem a táskájába a plüss kutyusunkat (amit befújtam a parfümömmel). Szánalmas vagyok???
Elvégre kedd este már jön is haza. Nah de akkor is...

Förtelem, hogy mennyire érzelgős lettem az utóbbi 2 évben. Azelőtt nem voltam sírós. Most meg elég rágondolnom egy árva kutyusra és rám tör a bőghetnék. :(